Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek!
Addig vagy boldog, amíg van aki szeret, aki a bajban megfogja a kezed és, hogy milyen fontos is volt neked, csak akkor tudod, ha már nincs veled!
Még nem árulhatom el a nevem. Meg kell várnom, míg észbontóan beleszeretsz a telefonszámomba!
Egy napig szeretni unalmas. Egy hétig szeretni hétköznapi. Egy évig szeretni emberi, örökké szeretni Isteni!
Egy csillogó vízcsepp volt... sok-sok szomorúsággal szívében. Most elhagyott engem, de mindig újjászületik bennem...
Megfolyt a tudat, hogy mással vagy, más térben, de egy időben velem, és boldog vagy nélkülem!
Felhők közül mikor áttör a nap, a tudat, hogy vagy megsimogat! S mikor csókom Hozzád ér, a Világ Minden kincsével felér!
Cukor?... Nem! Csoki?... Nem! Gondolkozzunk... Méz?... Hmm... A csudába! Egyszerűen nem jut eszembe semmi, ami olyan édes, mint Te.
Csókod festi kékre az eget, szemed színétől zöldülnek a fák nélküled üres minden képkeret és világtalan az egész világ.
Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek!
Biztosan fájhat már a lábad, mert egész nap a fejemben jártál!
Mielőtt lefekszel tárd ki, ablakod keresd az égen a legszebb csillagot. Akit szeretsz mond érte egy imát akire gondolsz az is gondol Terád!
Ha este kigyúlnak a fényes csillagok baj, hogy Te ott és Én meg itt! Ezért ma a csillagokkal üzenem: Jó éjszakát Kedvesem!
A hajnal első fényei bearanyozzák a napod, szép jó reggelt.
Kell még egyszer, hogy átölelj egy éjjel, ami soha nem múlik el. Álmodj velem és csókolj engem, kell még egyszer, hogy úgy szeress, mint régen!
Szeretnélek minden percben látni, hűvös alkonyatkor szívedbe zárni. Nem jössz, de oly jó várni, hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni.
SzeretIek, mint még senki mást. Akarlak kedvesem, ahogy még senki mást! Tied leszek, amíg világ a világ. Nekem te kellesz és soha senki más!
A gyűlölet nem más, mint egy befejezetlen szerelem!
Gyűlölöm a napot, mert érinthet téged. Gyűlölöm a holdat, mert veled lehet éjjel. Gyűlölöm a vizet, mert ajkadhoz érhet. Elmondani nem lehet, úgy szeretIek téged.
Elég volt egy perc, hogy megszeresselek, de nem elég egy élet, hogy elfelejtselek.
Ábránd
Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.
Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.
Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.
Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!
Vörösmarty Mihály
Te és Én a szerelem tengerén, hajótörés kizárva a szív vitorlája felhúzva, széllel szállni messzi tengeren, nagyon szeretIek kedvesem!
Ugye tudod, amit tudnod kell? Amit naponta többször mondok el, de nemcsak mondom, úgy is érzek. Nagyon SzeretIek téged!
Mit ér ezer szó, mely nem tőled, hallható. Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható. Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek.
Csókot küldök nem virágot, annak akit így imádok. Annak kit szívem szeret, mert szeretni csak téged lehet.
A bányarém hozzád képest, hamupipőke, de én így is szeretIek. Ezt vedd bóknak :)
Ébresztő! Faszodra süt a nap!