Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek!
Nehéz az élet, sok a bú, a bánat, örömünk alig van, de örüljünk a mának! Szívemben a remény izzik, parázslik! Tán gondolsz rám, várok Rád: Most és mindhalálig!
Először csak álmomban láttalak, aztán a valóságban. Az álmomban megcsókoltál. Az álmok, ugye valósággá vállnak?
Mikor rád pillantok, nem kell gondolkodnom, hogy rájöjjek arra, nincs miért aggódnom. Volt, hogy nem voltam még biztos benne, de te megnyugvást hoztál a kétségekre!
Gondolj rám, ha leszáll az est, gondolj rám, ha szíved szerelmes, engem is téged is meggyötört az élet, de én ma is szeretIek s nem feledlek téged!
Tudom, hogy szíved rég másnak adtad. Tudom, hogy rég másra mosolyog az ajkad. Tudom, neked jobb kell, az a másik, de én szívem még mindig, utánad vágyik!
Ha a csók esőcsepp lenne, elküldeném neked a záport., ha az ölelés másodperc lenne, küldenék neked órákat., ha az érintés víz lenne, elküldeném neked a tengert
Micimackó szereti a mézet, mert édes. S, ha én lennék Micimackó jobban szeretnélek téged mint a mézet!!
Ne, hogy annak ki rád nevet s esküszóval mondja, hogy szeret. Ki szenvedve néz rád némán, s tisztán az szeret téged igazán!
SzeretIek édes, szeretIek téged szeretni foglak, amíg csak élek. A kezem remeg a szívem nehéz, szeretIek téged ennyi az egész.
Csókok szállnak feléd gondolatban, epresek, mézesek, hagyd, hogy gyengéden testedhez érjenek, hagyd hisz élek, létezek, szeretIek!
A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk, a csillagévek óráin egy perc az életünk. Az élet magában semmit sem ér, ha nincsen barátunk, elvisz a szél.
Este, ha lefekszel, tárd ki az ablakod, elküldtem hozzád az én csillagom. Egy pillanatra kérlek figyelj rá, mert a nevemben szép álmokat kíván!
Jó reggelt szerelmem, újabb gyönyörű nap számomra mert szerethetlek. Puszi Édesem!
Nélküled üres, kihalt a világ, jöjj kedvesem, úgy vágyok rád...
Olyan csend és magány van itt nélküled, hogy szinte, hallom, amit utoljára akartál mondani.
Nem kell a csók, nem kell a szerelem csak arra kérlek bocsáss meg nekem!
Néha elég 1 perc, hogy valakibe beleszeressünk, de nem elég az egész élet, hogy elfelejtsük.
Ha volna még ezer csillag, mely fényét rám ontja, még ezer esőcsepp, mely szomjamat oltja, akkor is csak Te viselnéd szerelmem ég kínját!
Ahogy a szél szállítja a leveleket, úgy szállnak el fájdalmas érzelmek, szívem most már nem terheled, csak annyit mondok: ÉG VELED!
Ábránd
Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.
Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.
Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.
Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!
Vörösmarty Mihály
SzeretIek téged nagyon, kimondani azt nem tudom, hogy elmondjam, amit érzek kevés arra az egész élet!!!!
Ugye tudod, amit tudnod kell? Amit naponta többször mondok el, de nemcsak mondom, úgy is érzek. Nagyon SzeretIek téged!
Nehéz az élet, sok a bú, a bánat, örömünk alig van, de örüljünk a mának! Szívemben a remény izzik, parázslik! Tán gondolsz rám, várok Rád: Most és mindhalálig!
Ahogy a Föld élteti az élők testét, úgy imádom minden veled töltött estét. Ahogy a föld otthont ad az elveszett magnak, úgy vágyom Rád minden percében a napnak!
Nehéz a szívem, mert nem vagy velem, de erőt ad az, hogy TE vagy nekem. Szeress, hiszen erre vágyom, nekem nem kell rajtad kívül ezen a világon.
Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni!