Megírom most Neked, hogy nagyon szeretIek, bárhova visz a sors, el nem feledlek. Messze vagyok Tőled, nagyon távol, de, ha szíved szeret, engem megtalálsz bárhol!
Amikor megláttalak nem kellett más, te voltál nekem a szívdobbanás, úgy vártam rád, ahogy még soha senki más, mégsem jött el az a szerelmes láz.
Szeretném, ha TE lennél a játékszerem!
Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, és minden egyes csókod a számon felejtett. Még akkor tenne igazán szépet, ha egyszer mindörökre nekem adna téged.
Elvitted tőlem a napot, a holdat és minden csillagot. Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok. Nélkülük még elvagyok, de nélküled én meghalok.
Miért fáj a szerelem, miért kell szenvedni érte? Majd, ha minden elmúlik, megtudod miért sírtam érted.
Várom már a szavaidat, szemeid mámorító színét, várom már az illatodat, s akarom csókjaidnak ízét!!
Cukor?... Nem! Csoki?... Nem! Gondolkozzunk... Méz?... Hmm... A csudába! Egyszerűen nem jut eszembe semmi, ami olyan édes, mint Te.
Aki szeret, az sose feled. Aki feled, az sose szeret. Aki szeret és mégis feled, az nem tudja, hogy mi a szeretet.
Ne sírj, ha gyötör a bánat, csak kinevetnek, ha sírni látnak. A Te fájó szíved nem lesz attól könnyebb, és nagyon kevés ember érdemli a könnyet!
Szerelmes szívem érted eped, a világon mindent megadnék neked. Éjjel-nappal arra várok, hogy egyszer veled legyek.
A szerelem erős, mint a, halál. Makacs féltékenység, amely fogva tart, mint a sír. Dühöngő tűzvész, amit semmi nem tud kioltani.
Csendes éjszakán elkerül az álom, gondolataimban teutánad vágyom. Álmodom felőled szerelmes meséket, minden álmom vége, hogy szeretIek téged.
A hajnal első fényei bearanyozzák a napod, szép jó reggelt.
Őrjítően hiányzol, nagyon magányos vagyok a lelkem nélkül, a szerelmem nélkül: Nélküled. Te boszorkány, elloptad a szívem, de ne add vissza!
Csöndes éjszaka, ha elkerül az álom minden érzésemmel TE utánad vágyom! Suttog a némaság ábrándos meséket, mindig azt suttogják LÁTNI SZERETNÉLEK!
Mióta nem vagy, a levegő megfagy, jöjj vissza hozzám, várok rád... Bocsáss meg kérlek, nagy az én vétkem, nem tudok élni, ha nem vagy velem.
Mennyit ér mondani a szerelmet és ízlelni a jót, ha az édes álomból a keserű valóságba ébredek?! Mondd, miért?
Száz virág közül a legszebb az enyém, féltve őrzöm szívem rejtekén. Ebből a virágból a boldogság fakad, s tudd, ez a virág Te vagy!
Ahogy a szél szállítja a leveleket, úgy szállnak el fájdalmas érzelmek, szívem most már nem terheled, csak annyit mondok: ÉG VELED!
Láttalak...
Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen úgy, mint akkor,
Mikor megigéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor azt sugtad:
Édesem, szeretIek! Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Gyönyörű vagy most is,
De meg nem igéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor hazudtad
Ezt a szót: SzeretIek!
Ady Endre
Szívem szíveddel együtt dobban, nem szerethet nálam senki jobban, olyan vagy nekem, mint egy édes virág! Többet érsz nekem, mint az egész világ!
Szeretem, mikor megsimogatsz a, haragot és a mosolyokat, szeretek mindent, mindent, ami TE vagy!
Ha az élet rögös útját járod és keresni vág oly szomorú mindig egyedül lenni. Valakit mindig hiába keresni. Valakit várni, aki nem jön többé. Valakit szeretni titokban örökké!
Nem ott él a szív, ahol van, hanem ott, ahol szeret. Bár az enyém most távol van, mégis tudom, jó helyen van ott Nálad!
Az ember nem egész, hanem fél és csak akkor alkothat egészet, ha megtalálja a világban a másik felét. Én megtaláltam, és te?
Egy gondolat bánt engemet, ágyban, combjaid közt, halni meg.