Megírom most Neked, hogy nagyon szeretIek, bárhova visz a sors, el nem feledlek. Messze vagyok Tőled, nagyon távol, de, ha szíved szeret, engem megtalálsz bárhol!
Elvitted tőlem a napot, a holdat és minden csillagot. Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok. Nélkülük még elvagyok, de nélküled én meghalok.
Akkor hozod ki a legjobbat másokból, ha magadból is a legjobbat adod.
Mikor rád pillantok, nem kell gondolkodnom, hogy rájöjjek arra, nincs miért aggódnom. Volt, hogy nem voltam még biztos benne, de te megnyugvást hoztál a kétségekre!
Egyedül vagy. A, havas fákon át a rideg házadban ülve gyújtasz egy gyertyát, halvány lángja ég. S gondolsz valakire, aki nincs már neked nagyon rég.
Fáj olyant szeretni, akit nem érhetsz el, aki szinte azt sem tudja, hogy létezel. Tudni, hogy nem kellettél neki, érezni, hogy más is szereti, olyan ,aki el is érheti.
Minden vágyam együtt lenni veled, csókolni a szád, nézni a szemed. Szeretnélek úgy, ahogy csak lehet, érted tenném, és mindig csak veled.
CUPP - épp most talált el téged egy, hatalmas puszi
Ha a szerelemtől forró szívemből küldhetnék most egy darabot, olyan melegség öntené el a szobád, hogy takaró sem kellene.
Remélem valóság lesz minden édes remény, mely ott él a szívünk rejtekén. Az élet és a remény tárt karokkal vár, s, hogy szép lesz-e, az csak rajtunk áll.
Hiányzol, mint testnek a vér, szinte éget, hogy nem vagy az enyém. Hozzád repülnék, mint egy gondolat, hiányzik minden, ami te vagy.
A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk, a csillagévek óráin egy perc az életünk. Az élet magában semmit sem ér, ha nincsen barátunk, elvisz a szél.
Álmatlanul fekszem, virrasztok az éjben. Remélem, most Te is rám gondolsz éppen. Szívem, szíved egymásfelé szállnak, és én elalszom, mikor egymásra találnak.
Hidegen kelt fel ma a nap, de mosolyoddal felmelegítesz mindent. Hát mosolyogj sokat s legyen szép minden pillanat!
Vágyom rád, mint sivatag a vízre, mint épp test az egészséges szívre. Kellesz nekem, mint a két kezem túl fontos vagy nekem általad létezem!
Csendes éjszakán, ha elér az álom minden emlékeddel te utánad vágyom, álmodok felőled csendes kis meséket és mindig az a vége, hogy IMÁDLAK TÉGED!
Várlak vissza, várlak én. Karjaimba zárlak én. Tudom, visszajössz egy szép napon, visszavárlak én.
Miért nem hiszed el, hogy nem szeretek mást? Miért nem hiszed el nekem ezt a vallomást? Ha nekem születtél, miért nem vagy az enyém? Ha nem nekem születtél, miért születtem én?
Ha én írnám a sorsod könyvét, szíved, lelked, vágyát, életed örömét; olyan széppé írnám, mit egy tündérálom, a legboldogabb Te lennél a világon.
Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm! Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni!
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor hazudtad
Ezt a szót: SzeretIek! randomline("../kat_vers_sms_uzenetek/kat_vers.txt';
veletlenSorKiiras($fajlNev);
?>
Ha könnyes a szemed és fáj valamid, jusson eszedbe én gondolok rád., ha úgy érzed senki sincs veled, majd én fogom a kezed!
Nagy örömre szolgált, hogy önnel drága hölgyem együtt járok és ebből kifolyólag állatian szeretem magácskát.
Szeretném a szívemet borítékba tenni, gondolatban hozzád küldeni. Mert ha tudnád milyen bánatos vagyok. Szomorú a szívem, mert nem veled vagyok!
Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok. Csak bízzál bennem, mert én is rád gondolok. Utam bármerre is vezet, az én szívem mindig csak téged szeret.
Ha látnád a szemem csillogását, ha, hallanád a szívem dobbanását, tudnád, mit érzek irántad. Éreznéd, hogy mennyire imádlak.
SzeretIek, mint virslit a kutya, ha meglátlak megüt a guta, szeretIek, mint a svájci tehenet csak az a baj, hogy nem tejelsz eleget.