Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek!
Nem írom azt, hogy szeress, azt se, hogy gondolj rám, mert, ha nem vagyok a szívedbe vésve, úgyis hiába mondanám.
Mosolyogj! Ez a második legjobb dolog, amit a száddal tehetsz.
Egy napig szeretni unalmas. Egy hétig szeretni hétköznapi. Egy évig szeretni emberi, örökké szeretni Isteni!
Gondolj rám, ha leszáll az est, gondolj rám, ha szíved szerelmes, engem is téged is meggyötört az élet, de én ma is szeretIek s nem feledlek téged!
Szeretni szép és nemes dolog, csalódni fáj ezt Te is, tudod. De boldog csak akkor lehetsz, ha az lesz Tiéd, kit igazán SZERETSZ!
A csók a szerelem beszéde. Kérlek gyere, és beszélgess velem!
Micimackó szereti a mézet, mert édes. S, ha én lennék Micimackó jobban szeretnélek téged mint a mézet!!
Boldogság nélkül nem tudnék élni. Nélküled kicsim nem tudnék remélni. Nem lesznek többé valótlan álmaink. Valóra válnak közös szép vágyaink.
SzeretIek édes, szeretIek téged szeretni foglak, amíg csak élek. A kezem remeg a szívem nehéz, szeretIek téged ennyi az egész.
Megírom most Neked, hogy nagyon szeretIek, bárhova visz a sors, el nem feledlek. Messze vagyok Tőled, nagyon távol, de, ha szíved szeret, engem megtalálsz bárhol!
A szeretet kiválaszt, megtart és elenged, de sohasem sajátít ki csak önként elfogadja, ha neki ajándékozod magad!
Álmodj néha rólam ,s én ott leszek veled, ha megérint a hajnal, karodban ébredek. Szállj néha hozzám, ha hiányzom neked, keress néha álmodban, s én ott leszek veled.
Bársonyos reggel köszöntsön téged, de gyönyörű álmod ne érjen véget. A nap simogasson, mintha ott lennék nálad, mintha én simogatnám gyengéden a vállad.
Add nekem az álmod, mely lelkedben, add nekem a szerelmed, mely szívedben él. Add nekem magadat, testedet, lelkedet és én Örökkön-örökké szeretIek!
Csendes éjszakán, ha elér az álom minden emlékeddel te utánad vágyom, álmodok felőled csendes kis meséket és mindig az a vége, hogy IMÁDLAK TÉGED!
Mióta nem vagy, a levegő megfagy, jöjj vissza hozzám, várok rád... Bocsáss meg kérlek, nagy az én vétkem, nem tudok élni, ha nem vagy velem.
Várlak sok-sok éjjen át. Téged kerestelek hosszú éveken át. Várom azt a napot, mikor megfoghatom kezed, és mindörökre boldog lehetek veled!
Az élet célját te adtad nekem, nekem többet érsz mindennél, csak azt kérem, hogy maradj mindig csak az enyém!
Ahogy a szél szállítja a leveleket, úgy szállnak el fájdalmas érzelmek, szívem most már nem terheled, csak annyit mondok: ÉG VELED!
Ábránd
Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.
Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.
Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.
Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!
Vörösmarty Mihály
Tudod, hosszú álom az élet, valaki rosszat álmodik, valaki szépet. Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet, s álmunk soha nem érne véget!
Te vagy a kezdet, te vagy a vég, nélküled borús, felhős az ég. Csak veled látom szépnek a napot, téged szeretIek, remélem tudod. Szép Napot Kedvesem!
SzeretIek, miért nem érted meg? Mert boldognak lenni csak együtt lehet. Várok rád, minden éjszakán várok rád, még éjfél után is.
Nem tudlak feledni, bármerre is járok, szememben úgy jársz, mint egy hűséges álom. Most távol vagy mégsem feledlek, bevallom őszintén: SzeretIek!
A semmi közepén állok, csodálom a lemenő Napot, a szél egy dalt játszik a fákon, szívem megdobban, s Rád gondolok. A Természet e csodáját, ha ketten nézhetnénk, a Világ legboldogabb embere lennék!
Cukor ment a szemembe? Vagy tényleg ilyen édesen nézel ki?