SzeretIek, mint pingvin a fagyot. SzeretIek, mint virág a napot. SzeretIek, mint virslit a kutya, ha mással járnál, megütne a guta.
Mit ér ezer szó, mely nem tőled, hallható. Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható. Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek.
A világ számára csak egy személy vagy, de számomra te vagy a világ.
Szép, mint a csillogó, harmat, mint a napfényben szikrázó hó, olyan szép az érzés, mikor éjjel rólad álmodom.
Ez a legszerelmesebb szív, mely nem tűr karcolást, mely inkább vérzik, mint szeressen mást
Mert ki tudja, lesz-e idő, mikor fáj a szíved érte, de már késő.
Várom, hogy meglássam szemét, s megfogjam azt a szép kezét. És azt, hogy megérintsem vállát, majd később megpusziljam ajkát.
Megnéztem a szótárban a vonzó, a helyes, az édes szavak értelmezését, és nem csodálkoztam rajta, hogy a te neved volt odaírva.
Az együtt töltött perceinkből legyenek órák, majd napok, a napjainkból hosszú hónapok, s az örökkévalóság tartson addig, amíg Veled vagyok!
Szeresd, aki téged szeret, hűtlen ne légy soha, mert az élet bármily mostoha, szeretni megtanít, de feledni soha.
Fölöttem viharfelhők tornyosulnak, alattam örvény kavarog, szemem mégis kék eget lát, mert most is –mint mindig- Rád gondolok!
Őszi éjjel álmodj csodaszépet. Álmodd, hogy megcsókol egy barna lány téged! Átölel karjával, és azt súgja néked: Ugye nem, haragszol, hogy szeretIek téged!
Jön egy manó, apró álmot hozó. Kicsiny zsákja vállát nyomja, aludni fogsz ő már tudja. Bebújik melléd az ágyba s füledbe súgja: Jó éjt TE DRÁGA!
Szeretnék nevetni, szívből ölelni, apró csókokat arcodra lehelni, minden reggel melletted ébredni, és édes csókkal álmodból ébreszteni.
Mosolyog a felhő, mosolyog az ég is, ha lefeküdnénk, mosolyognék én is!
Ha tudnád hányszor gondolok rád, s hányszor töltöm ébren az éjszakát, s hány könny szökik szememre érted, s mindez azért van, mert SzeretIek Téged!
Mióta nem vagy, a levegő megfagy, jöjj vissza hozzám, várok rád... Bocsáss meg kérlek, nagy az én vétkem, nem tudok élni, ha nem vagy velem.
A boldogság egy pillangó; ha kergetjük kisiklik a kezeink közül. De, ha csendben leülünk az is lehet, hogy leszáll ránk!
Már régóta keresem a számomra legmegfelelőbb párnát... Azt hiszem a Tied mellett van!
Meghal a remény és meghal a lélek, egyszer még sajnálni fogod, mi semmivé lett. Ekkor már késő, meghalt a lélek: SzeretIek Téged amíg csak élek...
Láttalak...
Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen úgy, mint akkor,
Mikor megigéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor azt sugtad:
Édesem, szeretIek! Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Gyönyörű vagy most is,
De meg nem igéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor hazudtad
Ezt a szót: SzeretIek!
Ady Endre
Pár óra és angyal leszek, vigyázok rád, és veled leszek. Fogom a kezed és őrzöm az álmod, hisz angyal vagyok, és rád vigyázok!
Mindig te rád gondolok, hisz szerelmes szívem csak teérted dobog! Ha nem vagy velem felemészt a bánat, de szívem nagyot dobban, ha téged újra látlak!
Megfolyt a tudat, hogy mással vagy, más térben, de egy időben velem, és boldog vagy nélkülem!
Szemed csillogása, mosolyod ragyogása, szívemben az örök boldogság forrása. Forró szellő suhan keresztül testemen s suttogja, hogy te vagy az egyetlen!
Halkan kopog az eső az ablakon, bár lenne minden cseppje csókod ajkamon, dörög s villámlik, háborog az ég, nem tudom meddig bírom nélküled még.
Engedj az ágyadba! Nem fenyegetőzök, de, ha nem-el felelsz baj lesz, a párkányon várom a választ!