Ne sírj, ha gyötör a bánat, csak kinevetnek, ha sírni látnak. A Te fájó szíved nem lesz attól könnyebb, és nagyon kevés ember érdemli a könnyet!
Nehéz az élet, sok a bú, a bánat, örömünk alig van, de örüljünk a mának! Szívemben a remény izzik, parázslik! Tán gondolsz rám, várok Rád: Most és mindhalálig!
Szeretkezni akarok Önnel! Ha egyet ért kérem mosolyogjon! Köszönjük az együtt működést!
Boldog vagyok, ha velem vagy ., ha veled vagyok bodog vagy?
Egy csillogó vízcsepp volt... sok-sok szomorúsággal szívében. Most elhagyott engem, de mindig újjászületik bennem...
Nem érhetek hozzád, nem fekhetek melléd, nem súghatom oda: csókolj, mert kell még! Te lettél volna a legszebb örömöm, s, ha veled álmodom azt is köszönöm!
Ülök a télben, ajkad ízét érzem az éjben, hangod dallamát, hallgatom a szélben.
Megnéztem a szótárban a vonzó, a helyes, az édes szavak értelmezését, és nem csodálkoztam rajta, hogy a te neved volt odaírva.
Szemedet becsukhatod, elég, ha szíved, hallgatod, megmutatja kit keresel. Bízd rá magad boldog leszel!
Remélem valóság lesz minden édes remény, mely ott él a szívünk rejtekén. Az élet és a remény tárt karokkal vár, s, hogy szép lesz-e, az csak rajtunk áll.
Ülök a tóparton és nézem a vizet, várom a pillanatot, amikor újra látlak téged. Tudom, messze vagy, nem lehetsz itt velem, de olyan jó lenne, ha most itt lennél mellettem.
A szeretet olyan, mint a patak: minél többet adsz, annál több marad.
Álmod virrasztom, vigyázok, hogy a, hajnal meg ne riasszon! Mikor a kelő nap rád ragyog, és felébreszt, rám gondolj, érezz, szeress! Örökkön-örökké!
Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De, hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog a könnyem.
Szeretnélek a karjaimba zárni. Szeretnélek ismét látni. Érezni tested melegét, ami szüntelen kéri, hogy még! Akarom a gyönyört, a szenvedélyt. Akarom a szépséget és a kéjt; ami felhevíti egész lényemet, nem kérek mást csak egy Boldog Életet!
Érzem, ahogy a forró könny égeti arcomat, érzem, ahogy lágyan simogatsz. Érzem, hogy néha itt vagy velem, de bárcsak örökké fognád a két kezem!
Mióta nem vagy, a levegő megfagy, jöjj vissza hozzám, várok rád... Bocsáss meg kérlek, nagy az én vétkem, nem tudok élni, ha nem vagy velem.
SzeretIek, miért nem érted meg? Mert boldognak lenni csak együtt lehet. Várok rád, minden éjszakán várok rád, még éjfél után is.
Szeress szívből tisztán, mint a patak, mely magas hegyek csillagából fakad, s, ha szerelmed igaz és tiszta, cserébe mély szerelmet kapsz vissza.
Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm! Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni!
Ábránd
Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.
Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.
Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.
Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!
Vörösmarty Mihály
SzeretIek szeretni, szereteted érezni, szemed csillogását szívembe rejteni, puha tested testemmel életfogytig fűteni.
Szeretem, mikor megsimogatsz a, haragot és a mosolyokat, szeretek mindent, mindent, ami TE vagy!
40 fokos lázzal nyomom az ágyat, de nem a betegség kínoz, hanem a bánat. A bánat, hogy nem vagyok Véled. A bánat, hogy nem látlak Téged!
Összedőlhet fent a magas ég, leomolhat minden, ami ép. Egy a fontos, hogy te szeress, minden más csak semmiség.
Egész életemben a szőke hercegre vágytam, de sosem találtam rá. Helyette sokkal jobbat kaptam. TÉGED!
Beléd estem, mint vak ló a gödörbe érted szomjazom egy felmosó vödörben.