Megírom most Neked, hogy nagyon szeretIek, bárhova visz a sors, el nem feledlek. Messze vagyok Tőled, nagyon távol, de, ha szíved szeret, engem megtalálsz bárhol!
Mit ér ezer szó, mely nem tőled, hallható. Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható. Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek.
Egy gondolat bánt engemet, ágyban, combjaid közt, halni meg.
Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, és minden egyes csókod a számon felejtett. Még akkor tenne igazán szépet, ha egyszer mindörökre nekem adna téged.
Ha fába betűt vésnek, belepi a moha, de a szív mely téged szeret, nem feled el soha.
A múltat változtatni nem tudod. Miért gondolnál hát vissza rá, ha csak fájdalmat okoz?
Fogy a hold, sápadt fénye kúszik be az ablakon, tüzes csókod perzselését érzem ajkamon. Gyengéden simogat kezed. Veled szeretnék ébredni, mindig csak veled!
Cukor ment a szemembe? Vagy tényleg ilyen édesen nézel ki?
Ne, hogy annak ki rád nevet s esküszóval mondja, hogy szeret. Ki szenvedve néz rád némán, s tisztán az szeret téged igazán!
SzeretIek édes, szeretIek téged szeretni foglak, amíg csak élek. A kezem remeg a szívem nehéz, szeretIek téged ennyi az egész.
Nézz ki az ablakon, felhőtlen az ég, a vágyaim szállnak feléd. Arra gondolok, most milyen jó lenne Veled, és én vajon most hiányzom Neked?
A szeretet az egyetlen dolog, amit, ha szétosztanak több lesz belőle.
3 2 1 0 ***CUPP*** ...pont most talált el téged egy édes puszi. Jó éjt Szerelmem!
Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De, hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog a könnyem.
Meddig kell várnom még, hogy Veled legyek, hogy érezzem ajkad, tested, szerelmedet. Csókjaimmal édes álomba ringatnálak, s, ha már alszol, füledbe suttognám: Kívánlak.
Rád gondolok titokban, szerelem tüze lángol arcomban, szeretnélek látni, gondolatban veled szállni. Karodba belebújni, s a magánytól elbúcsúzni!
SzeretIek, mint még senki mást. Akarlak kedvesem, ahogy még senki mást! Tied leszek, amíg világ a világ. Nekem te kellesz és soha senki más!
A semmiből kerültél utamba, mint nyári zápor, ami lemossa könnyeim és mosolyra derít. Szeretnék nap, mint nap elázni ebben az esőben!
Más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked megvan, szívembe temetem, bárhová bújsz én sohasem feledem.
Elég volt egy perc, hogy megszeresselek, de nem elég egy élet, hogy elfelejtselek.
Ábránd
Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.
Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.
Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.
Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!
Vörösmarty Mihály
Sötétedik, zuhan a holdvilág, gyere és, hajolj fölém, fürdess meg szerelmed tüzében, mert szemedben még a csillagok sem fáznak.
Megmondom én neked, mennyire imádlak: reggel, délben, este csak téged kívánlak. Mohó, kínzó vágyam nem oltja el semmi, lemegyek a kocsmába, egy jó nagyot inni!
Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, hogy minden csókod a számon felejted. Már csak akkor tenne szépet, ha egyszer mindörökre, nekem adna téged.
Összedőlhet fent a magas ég, leomolhat minden, ami ép. Egy a fontos, hogy te szeress, minden más csak semmiség.
Sem a nappal, sem az éj, nincs semmilyen szenvedély, ami nálad jobban kell és ez soha nem múlik el!
V-tech volt veled összejönni, de nem szabad sírni, ha fáj! Ha mégis visszahúz a szíved, akkor vétkezz velem éjfél után!