Szeretnélek érezni csókjaiddal lélegezni. Simogatni arcod, csókolni szád. S várni, hogy végre együtt lehessünk már.
Meghal a remény és meghal a lélek, egyszer még sajnálni fogod, mi semmivé lett. Ekkor már késő, meghalt a lélek: SzeretIek Téged amíg csak élek...
Egy gondolat bánt engemet, ágyban, combjaid közt, halni meg.
Szép, mint a csillogó, harmat, mint a napfényben szikrázó hó, olyan szép az érzés, mikor éjjel rólad álmodom.
Miért fáj a szerelem, miért kell szenvedni érte? Majd, ha minden elmúlik, megtudod miért sírtam érted.
Fáj olyant szeretni, akit nem érhetsz el, aki szinte azt sem tudja, hogy létezel. Tudni, hogy nem kellettél neki, érezni, hogy más is szereti, olyan ,aki el is érheti.
Ülök a télben, ajkad ízét érzem az éjben, hangod dallamát, hallgatom a szélben.
Cukor ment a szemembe? Vagy tényleg ilyen édesen nézel ki?
Egyetlen szív kell csak nekem. Egy messziről dobbanó néma jel. Egyetlen szó, egy, halk igen, melyet egy magányos csillagnak üzensz.
Oly szenvedélyesen szeretIek, hogy szerelmem nagy részét elrejtem, nehogy rád nehezedjen a súlya!
Feküdj az ágyba, betakarlak, hunyd le szemed, megcsókollak álmodj rózsát, szép világot álmodra, majd én vigyázok. Távol vagyok, mégis veled, ugye érzed, fogom kezed.
A szeretet az egyetlen dolog, amit, ha szétosztanak több lesz belőle.
Szeretném, ha a Holdfényes éjszakában csak rólam álmodnál. Mert én álmomban is Téged látlak! Jó éjt! Álmodj szépeket!
A hajnal első fényei bearanyozzák a napod, szép jó reggelt.
Sötét éjszaka örülnék, ha hozzád bújhatnék, szívedben élhetnék, elmondhatnám neked, mennyire imádlak és tiszta szívből, őrülten kívánlak!
SzeretIek, miért nem érted meg? Mert boldognak lenni csak együtt lehet. Várok rád, minden éjszakán várok rád, még éjfél után is.
Mióta nem vagy, a levegő megfagy, jöjj vissza hozzám, várok rád... Bocsáss meg kérlek, nagy az én vétkem, nem tudok élni, ha nem vagy velem.
A szív szeret, az ész tudja: Nem lehet! Így ketten örök ellenfél. Az ész már lemond, a szív még remél. Ám hiába az okos ész, az érző szív ezerszer többet ér!
Olyan vagy nekem, mint nyíló rózsaszirom, oly gyönyörű és illatos. Érintésed, mint a legfinomabb selyem, finom, lágy és csodálatos.
Egy csillogó vízcsepp volt... sok-sok szomorúsággal szívében. Most elhagyott engem, de mindig újjászületik bennem...
Ábránd
Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.
Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.
Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.
Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!
Vörösmarty Mihály
Tudod, hosszú álom az élet, valaki rosszat álmodik, valaki szépet. Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet, s álmunk soha nem érne véget!
Hidegen kelt fel ma a nap, de mosolyoddal felmelegítesz mindent. Hát mosolyogj sokat s legyen szép minden pillanat!
Meghal a remény és meghal a lélek, egyszer még sajnálni fogod, mi semmivé lett. Ekkor már késő, meghalt a lélek: SzeretIek Téged amíg csak élek...
Emlék a múltból elfakult árnyék, titkok tudója az vagyok. Míg élek szeretIek, el nem feledlek. Kívánok boldog Valentin napot!
A rózsa csak egyszer nyílik És elhervad azután. Szeretni csak egyet lehet, Tiszta szívből IGAZÁN!
Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni!