Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek!
A könny és a szerelem édestestvér. Nem szerelem, ami egy könnyet se ér. Ki soha nem sírt, soha nem szeretett, mert a könny és a szerelem egyszerre született.
Vétkezni emberi dolog, de isteni érzés.
Mikor rád pillantok, nem kell gondolkodnom, hogy rájöjjek arra, nincs miért aggódnom. Volt, hogy nem voltam még biztos benne, de te megnyugvást hoztál a kétségekre!
Egy csillogó vízcsepp volt... sok-sok szomorúsággal szívében. Most elhagyott engem, de mindig újjászületik bennem...
Mert ki tudja, lesz-e idő, mikor fáj a szíved érte, de már késő.
A csókod festi kékre az eget, a szemed színéből zöldülnek a fák. Nélküled üres minden képkeret és világtalan az egész világ!
Ha hiányzom nyomd meg a gombot, tudtam én..., de cuki vagy, na elég már, még mindig nyomod..., tehát hiányzom, te is nekem!!
Nem tudom, leszünk e egymáséi, de az érzés mit adsz nekem. Bent marad a szívemben, mintha itt lennél mellettem!
Szemed ragyogása nekem az élet, de, ha másra ragyog, az nekem a végzet...
Ha majd leszáll az éjszakai lepke és az égen ezer csillag ragyog, gondolj rám, mert szeretIek, akármilyen távol is vagyok.
Nem, azaz igazi, akivel letudnád élni az életed, hanem az, aki nélkül nem!
Szemedre csillagoknak fénye hozzon álmot, jó éjt kívánok! Utolsó csókom égjen ajkadon mint jó éjt csók; kívánván ezzel álmot szépet, és jót!
Hidegen kelt fel ma a nap, de mosolyoddal felmelegítesz mindent. Hát mosolyogj sokat s legyen szép minden pillanat!
Ha most ott lennék veled, elringatnálak, s, ha már alszol, füledbe súgnám: Kívánlak!
Rád gondolok titokban, szerelem tüze lángol arcomban, szeretnélek látni, gondolatban veled szállni. Karodba belebújni, s a magánytól elbúcsúzni!
Nem kell a csók, nem kell a szerelem csak arra kérlek bocsáss meg nekem!
Csak téged kérlek, ne menny el! Akarom, hogy átölelj, amíg csak élek velem légy! Vigyázz rám kérlek, szeress még!
Ha éjszaka felnézel az égre, lopj magadnak egy csillagocskát, csókold meg szerelmesen, és gondolj rám, mert én vagyok a te fénysugárkád.
Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm! Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni!
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor hazudtad
Ezt a szót: SzeretIek! randomline("../kat_vers_sms_uzenetek/kat_vers.txt';
veletlenSorKiiras($fajlNev);
?>
Szívem érted ver, neked dobog, szerelmem lángja kettőnkért lobog. Legyen e tűz örök, el nem alszik már. Millió éjjel nappal minket vár.
Szeretem, mikor megsimogatsz a, haragot és a mosolyokat, szeretek mindent, mindent, ami TE vagy!
Szeretném a szívemet borítékba tenni, gondolatban hozzád küldeni. Mert ha tudnád milyen bánatos vagyok. Szomorú a szívem, mert nem veled vagyok!
Ahogy a Föld élteti az élők testét, úgy imádom minden veled töltött estét. Ahogy a föld otthont ad az elveszett magnak, úgy vágyom Rád minden percében a napnak!
Te vagy az életem, Te vagy a, halálom, Te vagy az örömöm, Te vagy a bánatom. Te vagy az árnyék, Te vagy minden, amire csak vágynék!
Há mész homérosz? Tán házibolérosz? Leszbosz? Nem tosz, mert menstrosz? Hát szopoklész? Az lész!