SZERELMES SMS-EK
Szemed ragyogása nekem az élet, de, ha másra ragyog, az nekem a végzet...
Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni.
Valahol mélyen a szerelem erdejében elhagytam a szívem! Bízom benne, hogy te, megtalálod és a szívedhez láncolod örökre!
A csillagos égre felírtam a neved, csak nekem ragyogsz és én neked!
Gondolj rám, ha leszáll az est, gondolj rám, ha szíved szerelmes, engem is téged is meggyötört az élet, de én ma is szeretIek s nem feledlek téged!
Amikor megláttalak nem kellett más, te voltál nekem a szívdobbanás, úgy vártam rád, ahogy még soha senki más, mégsem jött el az a szerelmes láz.
Felhők közül mikor áttör a nap, a tudat, hogy vagy megsimogat! S mikor csókom Hozzád ér, a Világ Minden kincsével felér!
Ha egy fincsi kajához kellene hasonlítanom téged, akkor minden nap megzabálnálak.
Soha nem gondoltam, hogy ilyen szép az élet, mióta ismerlek csak, azóta élek. Szívem szíveddel lágyan összedobban, szeretIek napról-napra, jobban és jobban!
Oly szenvedélyesen szeretIek, hogy szerelmem nagy részét elrejtem, nehogy rád nehezedjen a súlya!
Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem. Mindig itt vagy velem, mégis oly távol, csak én tudom, hogy mennyire hiányzol.
Nem, azaz igazi, akivel letudnád élni az életed, hanem az, aki nélkül nem!
Párnád arcom, mely bőrödhöz simul, paplanod karom, mely átölel szótlanul, ágyad testem, mely testedhez ér, álmodban vigyázzon rád az éj!
Keresek egy tökéletes párnát. Azt hiszem, hogy valahol a tied mellett van.
Sokszor gondolok rád, és ez fáj nekem, mióta elmentél más lett az életem. Más lett az éj és más a nappal, már csak álmaimban, halmozol édes szavaiddal.
Mióta nem vagy, a levegő megfagy, jöjj vissza hozzám, várok rád... Bocsáss meg kérlek, nagy az én vétkem, nem tudok élni, ha nem vagy velem.
Van egy álmom, amelyben a legfontosabb szerepet neked szánom, ha egyszer valóra váltom, én leszek a legboldogabb a világon.
Meghal a remény és meghal a lélek, egyszer még sajnálni fogod, mi semmivé lett. Ekkor már késő, meghalt a lélek: SzeretIek Téged amíg csak élek...
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor hazudtad
Ezt a szót: SzeretIek!
Ha könnycsepp lennél a szememben, sohasem sírnék, nehogy elveszítselek!
Hidegen kelt fel ma a nap, de mosolyoddal felmelegítesz mindent. Hát mosolyogj sokat s legyen szép minden pillanat!
Sötét éjjel édes álom hamar tovaszáll, felébredek, s a szívem kalapál. Kispárnámat szorongatom, könnyes már a szemem, azt szeretném, ha mindig itt lennél velem.
Nehéz a szívem, mert nem vagy velem, de erőt ad az, hogy TE vagy nekem. Szeress, hiszen erre vágyom, nekem nem kell rajtad kívül ezen a világon.
Ha az óceán tinta lenne, az égbolt pedig papír és az összes madár tollával írhatnék, akkor se tudnám leírni mennyire szeretIek!